Cikk · · 3 perc olvasás

Lehet kalóriadeficit nélkül fogyni?

Ezt mondja a tudomány.

Tóth Máté · személyi edző · Sun Palace, Óbuda

Évek óta újra és újra felbukkan ugyanaz az állítás: a fogyáshoz nincs szükség kalóriadeficitre, elég a megfelelő ételeket enni, a megfelelő arányban.

Sokan azt állítják, hogy nem a bevitt kalóriák mennyisége számít, hanem az, hogy mit eszel. A jelenlegi tudományos bizonyítékok alapján azonban ez nem állja meg a helyét.

A fogyás alapja az energiamérleg. Ha több energiát viszel be, mint amennyit a szervezeted felhasznál, a felesleg eltárolódik, elsősorban testzsír formájában. Ha kevesebb energiát viszel be, mint amennyit elégetsz, a szervezeted a raktározott energiához nyúl, így csökken a testzsír mennyisége. Ez nem egy fogyókúrás elmélet, hanem a termodinamika első törvénye, amely az emberi szervezetre is érvényes. A kalóriadeficit tehát nem egy választható módszer, hanem a fogyás szükséges feltétele.

Ha ez ennyire egyértelmű, akkor miért tartja magát még mindig az ellenkezője?

Az egyik legismertebb magyarázat az úgynevezett szénhidrát–inzulin modell. Ez az elmélet azt állítja, hogy a hízás elsődleges oka nem a túlzott energiabevitel, hanem a magas szénhidráttartalmú étrend. A modell szerint a szénhidrátok által kiváltott magasabb inzulinszint fokozza a zsírraktározást, és ez idővel nagyobb éhségérzetet, valamint alacsonyabb energiafelhasználást eredményezhet. Vagyis a modell szerint a túlevés nem a hízás oka, hanem annak következménye.

Első hallásra ez logikusnak tűnhet, de amikor ezt a hipotézist kontrollált vizsgálatokban tesztelték, az eredmények nem igazolták.

A modell egyik legfontosabb hivatkozási alapja egy korábbi vizsgálat újraelemzése volt. Egy 2024-ben megjelent kritikai elemzés azonban kimutatta, hogy ez a reanalízis súlyos statisztikai hibákat tartalmazott. A kutatók ismételt méréseket egymástól független adatpontként kezeltek, ami torz eredményekhez vezetett. Amikor az adatokat megfelelő statisztikai módszerekkel elemezték újra, az eredmények már nem támasztották alá a szénhidrát–inzulin modellt. Sőt, az eredeti vizsgálat inkább az ellenkezőjét mutatta annak, amit a modell előre jelzett.

Hasonló következtetésre jutott a DIETFITS vizsgálat is, amely az alacsony zsírtartalmú és az alacsony szénhidráttartalmú étrendet hasonlította össze. A kutatók azt találták, hogy amikor az energiabevitel hasonló volt, a két étrend között nem volt érdemi különbség a fogyás mértékében. Ez arra utal, hogy önmagában a szénhidrát vagy zsírfogyasztás csökkentése nem eredményez nagyobb fogyást, ha a teljes energia-bevitel megegyezik.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a szénhidrátok vagy az inzulin jelentéktelenek lennének. Az inzulin nélkülözhetetlen hormon, amely számos anyagcsere-folyamatot szabályoz, a szénhidrátok pedig egy egészséges étrend részei lehetnek. A jelenlegi bizonyítékok azonban nem támasztják alá azt az állítást, hogy a szénhidrátok önmagukban, a kalóriabeviteltől függetlenül okoznának hízást.

Felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért fogynak sokan úgy, hogy egyáltalán nem számolják a kalóriáikat?

A válasz egyszerű: attól, hogy valaki nem követi nyomon a kalóriabevitelét, még könnyen lehet kalóriadeficitben. A magasabb fehérjebevitel és a rostban gazdag ételek jobban telítenek, ezért sokan észrevétlenül is kevesebbet esznek. Az ultrafeldolgozott élelmiszerek csökkentése gyakran mérsékli a napi energiabevitelt, az időszakos böjt pedig sokaknál egyszerűen lerövidíti azt az időt, amikor enni tudnak. Ezek a módszerek működhetnek, de nem azért, mert megkerülik a kalóriadeficitet, hanem azért, mert segítenek létrehozni azt.

Saját példámon is ezt tapasztaltam.

A diétám során nem mondtam le a kenyérről, a pizzáról, a hamburgerről, a fagyiról, a süteményekről vagy akár az alkoholról sem. Ezek ugyanúgy belefértek az étrendembe, csak mértékkel, és úgy, hogy a teljes napi energiabevitelem továbbra is kalóriadeficitet eredményezzen. Ennek ellenére közel 6 kilogrammot fogytam. Nem azért, mert létezne olyan étrend, amely felülírja az energiamérleget, hanem azért, mert hosszú távon sikerült fenntartanom a kalóriadeficitet. Ez természetesen önmagában nem bizonyíték, de jól szemlélteti azt, amit a kontrollált vizsgálatok is következetesen mutatnak:

A fogyás szempontjából nem az számít, hogy teljesen kiiktatsz-e bizonyos ételeket, hanem az, hogy az étrended egésze hosszú távon kalóriadeficitet hozzon létre.

A gyakorlatban tehát nem az a kérdés, hogy szükség van-e kalóriadeficitre, mert erre a válasz egyértelmű. A fontosabb kérdés az, hogy számodra melyik étrend és életmódbeli megközelítés teszi a legkönnyebbé a deficit fenntartását.

Ebben már valóban számít a fehérjebevitel, a rostfogyasztás, az élelmiszerválasztás, az alvás, a stressz és számos egyéb tényező, mert ezek befolyásolják, mennyire vagy éhes, mennyire tudod tartani az étrendedet és mennyire fenntartható a folyamat hosszú távon.

A jelenlegi tudományos konszenzus alapján tehát a kalóriadeficit nem megkerülhető. A különböző étrendek között lehetnek jelentős különbségek abban, hogy kinek melyik válik be a legjobban, de egyik sem írja felül az energiamérleg törvényeit.

A siker kulcsa nem az, hogy megtaláld azt a módszert, amelyik kiváltja a kalóriadeficitet, hanem azt, amelyikkel a legkönnyebben és legfenntarthatóbban tudod elérni.

Felhasznált szakirodalom

  1. Hall KD, Guo J. The carbohydrate-insulin model of obesity is difficult to reconcile with current evidence. American Journal of Clinical Nutrition, 2021.
  2. Gardner CD és mtsai. Effect of Low-Fat vs Low-Carbohydrate Diet on 12-Month Weight Loss in Overweight Adults (DIETFITS). JAMA, 2018.
  3. Sciarrillo CM és mtsai. Flawed reanalysis fails to support the carbohydrate-insulin model of obesity. 2024.
  4. Apovian CM, Hall KD. Reply regarding the carbohydrate-insulin model reanalysis. Journal of Nutrition, 2024.

Kezdjük egy felméréssel.

Hívj vagy írj, és megbeszéljük, mit szeretnél elérni, mennyi időd van rá – és honnan indulunk. Magyarul és angolul is.